Új emlékek, régi szobák
Anyukámnál vagyok, a mostani lakóhelyemtől háromszáz kilométerre. Mindig különös kettős állapot itthon lenni, a régi otthonomban.
Itt nőttem fel, minden szobát láttam már minden évszakban és napszakban. Ismerem a lépcsők nyikorgását. Az udvaron álló harminc éves diófára úgy tekintek, mint a fiatalabbra, amelyik a kert végén állónak a magonca volt.
A régi diófánk alatt volt a hamis foxink háza, és éjszakánként onnan szűrődött be a hálószobánkba a láncának a csörgése. A régi diófa már akkor is itt volt, amikor én megszülettem. A szomszédból, mamáék felől csorgó ganélé vetett véget az életének.
Ma már csak emlék, egy szellem, de nekem ő a diófa.
Hiába van itt ez a másik, akit facsemete kora óta ismerek. Akinek alacsony törzse lehetővé teszi, hogy a gyerekeim felmásszanak rá, mint én gyerekkoromban az almásunk fáira. Ő az új fa.
És itt a ház, ami valamikor az otthonom volt, ahol anyukám a mai napig él. Most ketten vagyunk itt és időnként csurig töltjük a házat gyerekkel, családdal.
Közben nagyon magányos dolog a szeretett házunk falai között lenni.
Hol vannak az embereim?
Apukám épp úgy köddé vált, mint a régi diófa. Ő is kérges és mozdíthatatlan volt. És banális az ok, amiért ideje korán távozott.
Már nem zúg a fejőgép a szomszédban, nincsenek tehetnek, disznók, tyúkok. Az ételmaradékot kérlelhetetlenül kidobjuk a szemétbe. Nincs már kinek odaadni.
Az öcsém az örökmozgó szabadságharcos, megnőtt és hozzám hasonlóan máshol alapított családot. Az unokatestvéreim, akikkel együtt nőttem fel szintén szanaszéjjel és, ha időnként találkozunk is közel sem annyit, mint gyerekkorunkban.
Nincs már az a végtelen idő és tér, ami a rendelkezésünkre állt.
A változás fájdalmas és nehéz.
Hiába csodás a ház, anyukámnak hála ahol felnőttem. Jelenleg a halott emlékek múzeuma. Minden szoba, minden lépcsőfok egy érzés, egy emlék.
Az éveim, a kilóim és a ráncaim száma egyre gyarapszik ugyan, de lélekben ugyanaz vagyok, aki egykor e falak között élt.
Nincsenek tanulságok.
Az élet folyik tovább, az életet élni kell.
Új emlékek, régi szobák.
